ARIELA
SOHA NE ADD FEL!!
hányszor hallottam már: "na itt a világvége. belevágtam megint egy új uzletbe, mert az elozo tiszta bukás volt és most tessék, megint ott vagyok, ahol a part szakad. megpróbáltam, mert azt hittem ez bejon. ide majdcsak úgy ozonlenek a vevok, aztán semmi. nem csodálkozom ezen, mert már az iskola választásnál is így jártam. az elso nem tetszett, s amikor a másikba mentem, rájottem, hogy nem azt akarom csinálni életem végéig. igaza van az osszes ismerosomnek. semmit nem fejezek be. csak szélhámoskodok a világban. nem vagyok jó semmire".
biztos??????
vagy talán még csak nem találta meg a helyét a világban. még nem tudja mit akar. azért, mert valaki kiskorától kezdve nincs meggyozodve róla mit szeretne csinálni, még nem szélhámos, csak keresi azt a dolgot, ami a szívéhez a legkozelebb áll.
sokan próbálkoznak kijutni a godorbol, munkanélkuliségbol, vagy a monoton gyári munka koteléke alól, még akkor is, ha a korulotte lévok idiótának nézik, hogy ebben a nehéz világban ott meri hagyni valaki a nagyon rosszul fuzeto, de biztos állását. egy ábrándért, ami nem is biztos, hogy bejon. s amikor ez tényleg be kovetkezik, igazolják saját félelmuk szabta itélkezésuk tárgyát, hogy "ugye megmondtam".
most gondoljunk csak bele , hová fejlodott volna az emberiség, ha a sok felfedezo, akit sorra bolondnak néztek, nem vágott volna bele? a sok elektronikus kutyu, vagy ujítás. hány fiatal lett híres, milliárdos, s elso sorban hasznos nekunk. ha oket is vissza tartotta volna a félelem. a ma már jól meno cégek alapítói, kik a semmibol oly messzire jutottak, csakazért, mert nem adták fel.
jó hallani olyan emberek torténeteirol, kik ha 99-szer buktak, századszor is felálltak és gyoztek, mert merészek voltak.
sosem lehet feladni, vagy félni valami újba kezdeni, mert akkor mindig ott toporgunk majd a saját kokorszakbeli életunk kuszobén és úgy halunk meg, hogy csak léteztunk, de nem csináltunk semmi maradandót.